Megszakítás

Cikk: In memoriam Orszáczky Miklós

2009/07/01

Jelen dokumentum az eredeti cikk betűhív közlése!
A cikk forrása:
http://www.passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=14019
Szerző: S. Varga Ilona – A Lion
Megjelent: Passzio.hu

In memoriam Orszáczky „Jackie” Miklós
Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – 2008. április 4.

Hatvan…

Ez csak egy szám… egy olyan szám, amely nagyon-nagyon sok mindent takarhat, felsorolhatatlanul sok mindent. Itt most mégis egy szomorú pillanatnak ad keretet. Május nyolcadikán töltötte volna be hatvanadik évét Orszáczky Miklós, alias Jackie, aki a magyar zenei élet egyik legizgalmasabb személyisége – volt. Eredetileg ez a koncert egy születésnapi ajándék lett volna a „szeretett öreg zenész”-nek, de immáron csak emlékkoncertként tudták előadni a résztvevők. Egész sydney-i zenekara itt volt, hazai vendégművészekkel kiegészülve.

A koncert előtt két nappal Tina – Jackie felesége – meghívott mindenkit, aki együtt dolgozott, zenélt valaha Jackie-vel, és itt beszélgettem Daviddel, aki azt mondta, hogy biztos lesz olyan pillanata a koncertnek, ahol sírni fog. Mikor a Betlehemet játszotta, s Tina énekelte a vokalistákkal, valóban elsírta magát. Játék közben, Jackie szólójának interpretálásakor patakokban folyt a könny az arcán. Most, hogy írom ezeket a sorokat, nekem is gombóc nő a torkomban – miként az előadás közben is többször. A számot a zsúfolásig teli nézőtér döbbent csendben fogadta, még tapsolni alig mertek a végén. Igaz, utána felbátorodva orkánszerűre dagadt a tapsvihar.

A koncert Jackie bácsi valamennyi meghatározó zenei korszakát megidézte, a Syriustól a legutolsó formációig, mely a Sydney Operaház műsorában kapott volna helyet – nagyzenekari produkcióként. Sajnos setlistát képtelen voltam összeállítani, meg nem is volt. Kész anyaggal álltak színpadra. Először az orgona előtt leeresztett gigantikus kivetítőn láthattuk jellegzetes sztk-szemüveges arcát, majd a Syrius egyik koncertjéből egy archív felvételt. Az első részben zongorához ült Szakcsi Lakatos Béla is, valamint egy elégikus számot adott elő a Sturcz vonósnégyes Tinával és a vokalistákkal (ez volt a részlet az operaházi koncert anyagából).

A második rész ismét vetítéssel kezdődött, az utolsó, A38-as hajón felvett anyagból ment le egy részlet. A két órán át tartó második felvonásban vendégként láthattuk Tátrai Tibuszt, Ráduly Misit, még Szakcsi Lakatos Bélát is, duettet játszott Szakcsi és Ráduly (igaz, Misi fuvolajátékán bizony érződött, hogy hosszú évek óta nem volt kezében a hangszer), valamint ismét színpadra állt a Strucz vonósnégyes. A záró szám és a búcsúzkodás alatt a kivetítőn fotók mentek. Csendes szomorúsággal néztem, ahogy a képeim váltották egymást, ennyivel tudtam hozzájárulni öreg barátom búcsúkoncertjéhez. Hangját – hiába zseniális énekesek – nem tudta pótolni sem Tina, sem pedig a vokalisták, piccolo basszusának hiánya pedig már-már torokszorító volt. Hamish és David tekintetén lehetett látni, hogy még nem szokták meg a „mester” távollétét. Folyamatosan látszott, hogy – mint annyi éven keresztül – most is szemkontaktust keresnek Jackie-vel… de hiába.

Ez az este tulajdonképpen születésnapi jutalomjáték lett volna a hatvanéves Jackie-nek, a műsor még az ő összeállításában öltött olyan formát, ahogy most hallottuk. Az alábbi sorokat olvashattuk a MüPa ismertetőjében: „Ausztráliai zenekara és magyarországi vendégei úgy fognak játszani, hogy „majdnem” olyan legyen ez a koncert, ahogyan Jackie elképzelte: valamennyi meghatározó zenei korszakát megidézve. Csak immár az emlékére.” Folyamatosan olyan érzésem volt, hogy valahonnan fentről figyeli, hogy mi is történik idelent, s kis szarkasztikus mosolyával lekacsintva gondolja magában: jól van ez így, gyerekek…

Tina Harrod – ének, David Symes – basszusgitár, Hamish Stewart – dob, Matthew McMahon – billentyűs hangszerek, James Greening – harsona, Anthony Kable – harsona, Juanita Tippens, Kristen Cornwell, Mahalia Barnes – vokál
Közreműködik: Tátrai Tibor – gitár, Szakcsi Lakatos Béla – zongora, Ráduly Mihály – fuvola, Borbély Mihály – tenorszaxofon és a Sturcz Vonósnégyes

Csendes szomorúsággal néztem, ahogy a képeim váltották egymást, ennyivel tudtam hozzájárulni öreg barátom búcsúkoncertjéhez.

About these ads
Hozzászólás

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

You are commenting using your Twitter account. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

You are commenting using your Facebook account. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

You are commenting using your Google+ account. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

%d blogger ezt szereti: