Skip to content

Cikk: Syrius

2009/07/01

Jelen dokumentum az eredeti cikk betűhív közlése!
A cikk forrása:
http://2oldal.hu/zene_syrius.htm
Szerző: Dragoljovics Péter
Megjelent: 2004.08.31.

A legfényesebb csillag a hazai könnyűzene egén (hogy egy irdatlan közhellyel éljek, mert az olcsó gesztus hatásos):

SYRIUS

Örök sirám immár az, hogy elérhet-e valamit a hazai könnyűzene a nemzetközi piacon, avagy nem.
Nos, a választ én sem fogom most megadni, maximum bemutatok egy esetet azok közül, amikor elért valamit, s hogy nem többet annál, amennyit, az kizárólag a hazai szervek gáncsainak “köszönhető.”( Ez is szervesen hozzátartozik az államszocializmus történetéhez.)
Nem az a célom azonban, hogy ez a cikk erre legyen elsősorban kihegyezve, hanem hogy bemutassam azt, amit ez a ZENEKAR-igen, így csupa nagybetűvel-létrehozott.

A történet 1969 novemberében startolt, amikor is Baronits Zsolt (szaxofon) egy este elvetődött a Premier klubba, ahol az Új Rákfogó együttes játszott (amely egyébként az első blues-rock banda volt Magyarországon). A zenekarvezető ajánlatot tett a zenészeknek, hogy hozzanak létre közösen egy új zenekart-noha nem új néven, hiszen Syrius néven már 1962 óta létezett egy zenekar, amely azonban slágerzenét játszott, s vezetője-alapítója Baronits volt. Ez a társaság 1968 novemberében feloszlott. A tagok Juventus néven új zenekart alapítottak, amely a néhai Syrius nyomdokain indult tovább, a zenekarvezető pedig új zenészek után nézett. Így talált rá az Új Rákfogóra, amelyben játszott a későbbi nagy Syrius két vezéregyénisége: Orszáczky Miklós “Jackie” (basszusgitár, ének) és Pataki László (billentyűs hangszerek.) A dobos, Veszelinov András a Metróból, a zenekar harmadik húzóembere, Ráduly Mihály (szaxofon, fuvola) pedig a dzsessz irányából érkezett, játszott Pege Aladár együttesében is.

Az így összeállt formáció 1970 februárjában mutatkozott be a Csanádi utcai klubban. Az eredmény: döbbenet és értetlenség, illetve óriási siker. Az addigi, gitáron alapuló zenékhez szokott közönség valami egészen újat hallhatott. A Syrius a – 60-as évek közepén Miles Davis által létrehozott-dzseszz-rockot játszotta, a nemzetközi mezőnyből a Blood, Sweat And Tears, ill. a Chicago együttesekhez hasonlíthatnánk őket. Jackiék játszották is az említett zenekarok dalait, ezen kívül olyan blues-rock csapatok, mint a Spencer Davis Group, vagy a Traffic szerzeményeit. Ezeket azonban nem tekinthetők feldolgozásoknak, hiszen teljes mértékben átalakították, a saját arculatukra formálták a szerzeményeket. Jó példa erre a Spencer Davis Group I’m a man c. 3-4 perces dala, melyet 20-21 percen keresztül játszottak, kibővítve hangszerszólókkal, örömzenével és – gitár nélkül! Az igazi, nevükhöz kötődő szenzáció ezen a téren az volt, hogy Jimi Hendrix-dalokat is hathúros nélkül adtak elő, teljesen más arculatot adva a Manic depressionnek, Hey Joenak, stb., ezen kívül Beatles-dalokat (természetesen pszichedelikus korszakából a Fab Fournak-pl. Strawberry Fields forever) is műsorra tűztek, fúvósokra-billentyűs hangszerekre és basszusgitárra hangszerelve.

Ezen kívül természetesen saját dalokat is írtak, az első művük az öttételes Széttört álmok című szvit volt, mely egy öngyilkosságot elkövetett fiúról szól. Ez a téma akkor Magyarországon a rockzenében teljesen újnak és-nem meglepő módon-abszolút nemkívánatosnak számított. A Széttört álmok eredeti formában nem is kerülhetett lemezre, mindössze a Magyar Rádió sugározta egy alkalommal.
Magyaroszágon a Syrius énekelt először depresszióról, halálvágyról, melankóliáról, emellett játszottak megzenésített verseket (József Attila: Tiszta szívvel), valamint felvették műsorukba a korabeli századelelji kuplékat (Lédererné, mi van a kosárban?-egy szegedi darabolós házaspár esetét megéneklő mű), ill. slágereket (Mondja, kedves Binsensteinné), ezek előadása azonban az eredeti “remekművek” kifordítása, paródiája volt.

A Syrius-koncertek az örömzene, a fantasztikus hangszerszólók, a nagyszerű közbeszövegelések, az irónia, a blődli, a költészet keveredései voltak. Nem véletlen, hogy egy hónapban 20-25 teltházas koncertet tudtak adni Pesten, hiszen a zene mindig az “ott és akkor” zenéje volt, minden előadáson valami új született. Komolyság és humor egységben élt a Syrius világában. (Jó példa az utóbbira az A magas fán ülve várjuk, hogy a kétszersült a szánkba repüljön, avagy andalúz kétszersült, különös tekintettel a hátsó sorokban ülő részegesekre című daluk.)
A következő, ismét csak korszakos jelentőségű munkájuk nem itthon készült, hanem a földgolyó másik részén, Ausztráliában. Történt ugyanis, hogy 1970 nyarán Magyarországra érkezett egy magyar származású impresszárió, bizonyos Charles Fischer. Járta a klubokat, hallgatta a zenekarokat, míg el nem jutott a Csanádi utcai klubba, ahol valami egészen mást hallott, mint addig. Így egyéves turnéra szerződtette a zenekart, amelyet… nos, igaz, ami igaz, meglehetősen lenéző mosolyokkal fogadtak, amikor megtudták, honnan is érkezett. Ott is létezik ilyen zene?-hitetlenkedtek az aussik. Na jó, akkor halljunk egy kis kelet-európai rockot!-mondták első körben. Aztán két hónap múlva úgy aposztrofolták őket, mint Europe’s Top Group (Európa Legjobb Zenekara). De ez még csak a kezdet volt… A Nagy Kiugrás a -Sydney mellett rendezett-Odyssey-fesztivál jelentette számukra. Csak néhány név a fellépők névsorából: Pink Floyd, Black Sabbath, Kinks, Free. Jackiék félóra játékidőt kaptak. Az eredmény? Idézetek a korabeli beszámolókból: “A Syrius együttes megölte az Odyssey-fesztivál közönségét!” “Kiütés magyar módra!” “Ez a zenekar úgy játszik, mint amikor egy robogó expressz hajszálpontosan megáll egy hatpennysen.” De a Syrius nem csak a rockkritkusok elismerését vívta ki. A melbournei fesztiválon 112 tagú szimfonikus zenekarral léptek fel és egy balettársulattal. Bach IV. Brandenburgi versenyének átdolgozását adták elő és a fellépésről a komolyzenei kritikusok is felsőfokon írtak. A végállomás? Egyévi ausztráliai tartózkodás úgy tértek haza, mint “a legsikeresebb ausztrál rockzenekar.” És ami legalább ennyire fontos: egy fantasztikus album, a Devils’s masquereda (Ördög álarcosbálja), amely Angliában és az Egyesült Államokban is megjelent. No és ami Magyarországot illeti?
A hazatérő zenekar első fellépésén, 1971 decemberében, az E-klubban háromezer ember szorongott, kint pedig a Dunáig állt a sor.(Akkor még a Műegyetem klubja volt az E.) A zenekar sikeresen játszott az egyetemi klubokban, ez azonban kevés volt a megélhetéshez. Ami a lemezt illeti: a Hanglemezgyár megvásárolta és megjelentette az ausztrál lemez licenszét és a felvétel meg is jelent. Hogy mennyire voltak érdekeltek az MHV vezetői ez ügyben, azt jól jelzi, hogy még a magyarul való feléneklést sem tették lehetővé, a korong pedig- minden reklám nélkül- jelent meg, mindössze 3000(!) példányban. Így is elfogyott két nap alatt, többet azonban nem adtak ki, az újabb lemez felvételét pedig megtorpedózták a “nincs rá igény”-szöveggel. Pedig elkészült egy újabb anyag, melyet olyan dalok fémjeleztek, mint az Igazi tisztaság, vagy a Hamlet, a sólyom, ez azonban -bár 1973-ban rögzítették a Magyar Rádióban-nem jelent meg.

Külföld? Nos, itt már egészen más volt a helyzet, hiszen a Devil’s masquerada sikere nyomán egymás után érkeztek a jobbnál jobb szerződési ajánlatok, csakhogy… a külföldi szerződéseket az államszocializmus időszakában bonyolító Interkoncert teljesen más alapon működött, mint a nyugati koncertszervező cégek. Mivel ügyintézők fix fizetéses munkakörökben “dolgoztak”, számukra semmilyen pluszpénzt nem jelentett egy külföldi szerződés elintézése, éppen ezért a következő módon cselekedtek: a hozzájuk befutott ajánlatokat eladták azoknak a zenekaroknak, amelyek meg tudták fizetni az általuk kért összeget. Baronits egy 1987-es interjúban elmondta, hogy az Interkoncert két szervezője, Szász és Nemes Gábor havi fix összegekért-3000 forint-dolgoztak a zenekaroknak. Egy ízben-1973 januárjában-őt is megkereste Szász, mivel a havi fix és a minden külföldi fellépés utáni 50 % az adott ország valutájában mellet még százezer forintot-ez akkor egy lakás ára volt-is kért tőle egy összegben, a dolog kútba esett, mivel a zenekarvezetőnek nem volt ennyi pénze. Így a Generál együttes külföldi karrierje indult el…
Hogy az Interkoncert mennyire volt érdekelt a hatékony ügyintézés terén, azt mutatja az az eset, hogy 1972-ben egy amerikai turnét és lemezfelvételt is megfúrt a Syrius esetében.

Ez a kilátástalan helyzet vezetett végül az együttes felbomlásához. Az utolsó lehetőséget egy újabb, egyéves ausztrál út jelentette volna, ezt azonban az ottani zenész-szakszervezet megakadályozta. (A szakszervezet azzal a feltétellel járult volna hozzá a Syrius kinntartózkodásához, amennyiben a magyar állam egy évre meghív, azonos feltételekkel öt, azaz hat magyar zenészt, ugyanis ekkor már egy évre velük játszott Tátrai Tibor (gitár, ex-Tűzkerék, Juventus) is.) Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Az utolsó pillanatban állt be a krach, már megtartották a búcsúfellépést, eladták a felszerelésüket is. Ráduly hamarosan elutazott az Államokba, hogy igénybe vegye az 1970-es montreuxi dzsesszfesztiválon nyert egyéves ösztöndíját a bostoni Berklee Schoool of Musicba, ahonnan- ugye, milyen meglepő?-nem tért vissza. Úgy,ahogy Jackie sem Ausztráliából, (ahova session-zenészi szerződési ajánlattal jutott ki, sok akadékoskodás után), vagy Pataki László Ausztriából. Baronits ugyan újjászervezte az együttest, s bár az új formáció sem játszott rosszul, a megélhetési kényszer egyre többet nyomott a latban, s végül- az MHV “szakértőivel” karöltve padlóra küldte a formációt, amely végül is 1977-ben oszlott fel. Barontis ezt követően Ungár Anikó férjeként bűvészinasként kereste a kenyerét, míg Veszelinov az akkor még dzseszz-rockot játszó-Apostolba igazolt, majd jött a Nehéz a boldogsától búcsút venni, így Veszelinov Hofival kezdett dolgozni. A Syrius emlékét-akárcsak a Kexét-Hobo igyekezett megóvni a feledéstől, koncertjein mindkét zenekar dalait műsorra tűzte. A Devil’s masquereda 1982-ben ismét megjelent, technikailag feljavított változatban. Jackie több alkalommal hazalátogatott, adott egy-két koncertet is.

A rendszerváltást követő időszakban, a nosztalgiakoncertek idején természetesen a Syrius összeállása is felmerült, több ízben is, a dolog azonban mindig meghiúsult Ráduly ellenállása miatt. (A legközelebb 1998-ban jutott a megvalósuláshoz a koncert, ekkor próbákra is sor került.) 1994-ben viszont Most, múlt, lesz címmel megjelent egy album, melyen ausztráliai felvételek, ill. a Széttört álmok hallható.

Baronits Zsolt már nem érhette meg, amikor a Syrius-28 év kihagyás után-ismét színpadra állt, 1999-ben ugyanis súlyos betegségben meghalt, 57 évesen. A koncertre 2001. szeptember 7-én került sor, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A zenekar úgy játszott, mint annó, leszámítva Rádulyt, akinek játékán érződött némileg az a két évtizednyi kihagyás, amíg nem vett fuvolát a kezébe. Sajnos a koncert meglehetősen rövid volt (az első részben Jackie és Tátrai közös lemezét mutatták be.) A Syrius pályafutáshoz “jól illő” az a mozzanat, miszerint a koncertet rögzítő filmanyagot valakik letörölték (hogy véletlenül- vagy sem, döntse el ki-ki maga.) A zenekarhoz kapcsolódó eddigi utolsó hír, miszerint tervbe van véve egy dobozos gyűjtemény megjelentetése, mely tartalmazna minden fennmaradt hang- és filmfelvételt, ez azonban eddig még nem látott napvilágot. (Remélhetőleg ez az állapot nem tekinthető véglegesnek.)

Advertisements
No comments yet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: