Skip to content

Cikk – Tarzan maradjon csendben az ajtónál

2009/08/27

Jelen dokumentum az eredeti cikk betűhív közlése!
A cikk forrása:
http://www.hunhir.hu/index.php?pid=gki_blog&id=10123
Szerző: G. Kirkovits István
Megjelent: Hunhir.hu

Egy régi képet nézegetek, amelyet még az öreg Hendrey csinált egykoron, akit úgy is neveztek, hogy Szexapó. Kivételes egy figura volt a hetvenes években az akkor bizony már ősz hajú ember, aki nagyon sokszor szívesen járt egy hosszú fekete bőrkabátban, amely még az ávós idők előtti korszakból származott. Hendreyt szerették a rockerek és szinte minden külvárosi banda koncertjén ott lehetett és dolgozhatott a színpadon.

Azt a képet, amelyiket a kezembe vettem, egy rózsadombi házibuli után adta nekem az öreg jó pár másikkal együtt, hogy talán nálam majd jó helye lesz. Ennek a képnek a másolatát már láttam nagyon sok helyen, de hát mint a farmerben és a motorban, az eredeti az igazi.

Persze nem véletlen, hogy pont ezt a fotót választottam ki a régi gyűjteményből, amelyen egy göndör hajú, fiatalember arca látszik, amint önfeledten beleérez a basszusgitárba. Orszáczky Jackie, a Syrius együttes vezéregyénisége elment közülünk 74-ben Nyugatra, most pedig az égi mezőkre. Látom itt-ott a nekrológokat, életútjának összefoglalóját, amit vélelmezhetően olyanok írtak, akik a puszta tényeken és dátumokon kívül mást nemigen ismernek, s több mint valószínű, nem volt részük abban az élményben, amiben Jackie és csapata részesítette a vájt fülűeket a hetvenes évek elején. Ilyenkor aztán filmkockaként peregnek, futnak az évek, és ott vagyok 73-ban egy márciusi napon, a nagy 15-ei tüntetés leverése után a Bercsényi Klubban.

Kicsi plakát hirdeti, hogy este 8 órakor fellép a Syrius, de már 4-kor ott állnak a kollégium ajtójában a jegyre várakozók, hogy le ne késsenek a jeles eseményről. Mert akkor, amikor kint még tombolt a KISZ, a munkásőrség, a rendőrség és a hatalom, addig bent, ebben az egyetemi klubban valahogyan megszületett a vadnyugat. Bőrkabátos, farmeres, tornacipős, hosszú hajú fiúk és lányok várták a csodát, hogy a földre leterített matracokon sörözve egyszer csak megjelenjen a banda, és Orszáczky Jackie, a basszusgitáros énekes beszóljon: Uraim és Hölgyeim, jó estét kívánok! Nem, nem elírás, ez volt a köszöntés, aztán szívre és agyra hatott maga a zene, amely szöges ellentéte volt a hatalom által támogatott beat-zenekarok háromakkordos zenei világának, és azoknak az akkor futó slágereknek, amelyeknek előadói még harminc év múlva is kiválóan megélnek az egykori kommunista show-bizniszből.

Ülünk, szívjuk a cigarettát, dübörög a basszus, aztán a sötétben sokan kihúzzák kezüket a lányok blúzából, nadrágjából, serceg a gyufa, s vörös kis fények parázslanak a mesterséges sötétben. Uraim és Hölgyeim – szól Jackie – megkérem Önöket, a matracokon való dohányzás rendkívül tűzveszélyes, ezért fejezzék be. Az, hogy mi dohányzunk, az csak azért lehetséges, mert mi sört is iszunk, s azt szintén nem szabad. Megkérem Tarzan urat, hogy ő se dohányozzék!

A felszólításnak persze annyi a foganatja, mintha azt mondanák a szomjas embernek, hogy a bor az egészségre ártalmas ital, minden marad a régiben, sőt Tarzan még a matracokon való heverést is megunja, és ismét magára vonja Orszáczky figyelmét. – Tarzan maradjon csendben az ajtónál! – szól a zenész, röhög mindenki, és folytatódik az örömkoncert.

Egyszer csak megjelenik a színpadon egy nagydarab, hosszú szőke haját copfban viselő fiatalember, kopott farmerben és fekete trikóban, majd kiegészül a banda. Ismerős dallamok csendülnek fel, mert a fiatalember gitárjával olyan hangokat varázsol elő, ami talán ez idáig hiányzott a vezérgitár nélküli zenekarból. Jimmy Hendrix képe jelenik meg az egyik falon. Ki ez? – kérdezik többen, de az igazán beavatottak tudják, hogy egy nagy tehetség, Tátrai Tibor. Hey, Joe! – s ezt mindenki tudja.

Aztán folytatódik a koncert, immár Tibusszal, a büféből elfogy minden, a matracokon kiégetett lyukak, s lassan véget ér a varázslat. Jackie búcsúzik, Pataki végighúzza kezét az orgonán, Tátrai leteszi a gitárt. A lompos bőrös had lassan szedelődzködik, és átvonul a Mészöly borozóba.

Vigyázzanak rád a trombitás, basszusgitáros angyalok, Jackie!

Advertisements
2 hozzászólás leave one →
  1. 2009/09/08 8:25 DU.

    A cikket G. Kirkovits István írta, az ő retroblogjának egyik írása.
    ( http://hunhir.hu/index.php?pid=gki_blog )

    • syriusfan permalink*
      2009/09/09 1:27 DU.

      Köszönöm az információt, javítom.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: