Skip to content

Cikk – Budapesti találkozás Orszáczky Miklóssal

2009/08/31

Jelen dokumentum az eredeti cikk betűhív közlése!
A cikk forrása:
http://www.artpool.hu/muzik/melykex.html#4
Szerző: Baróti Éva
Megjelent: POLIfon, 1985/3.

Baróti Éva: Változunk – Budapesti találkozás Orszáczky Miklóssal

(…) – A régi felállásból elég kevesen vagytok már itthon…
– Amikor a zenekar ’73-ban felbomlott, mi már 5 éve játszottunk együtt. Kevés zenekar marad fenn ennél tovább, hiszen mindenkinek változik az érdeklődési köre. Az egyik másképp fejlődik, mint a másik, és talán másfajta zenét szeretne csinálni. Ez természetes. Igaz, amikor ’71-ben hazajöttünk Ausztráliából, azt terveztük, hogy később ismét külföldre megyünk. De ebből semmi nem lett. Nem tudom, hogy a szerződéseket hol, miért nem fogadták el, vagy milyen szervezési hiba történt. Igy aztán mi is ugyanabba a kerékvágásba kerültünk bele, amibe a többi magyar zenekar. Egyik hónapban elmentünk Debrecenbe, a másikban Miskolcra, majd egy pesti klubban játszottunk. Készítettünk néhány rádiófelvételt, amiket soha nem játszottak le. Igy értelmét vesztette az egész, nem tudtunk továbbfejlődni. A bulik előtt összeültünk, és öt perc alatt megbeszéltük, mit fogunk játszani. Egy külföldi út biztosan együtt tartotta volna a zenekart, és utána itthon is újabb közönséget hódíthattunk volna meg.

(…) – A 70-es években mennyire volt előtted világos a saját szereped?

– Mi tudtuk, hogy amit csinálunk, az jó és fontos, mert a szakma is reagált rá. Nyilván ebben nekem is volt némi szerepem, talán nem is kicsi. Ez jó érzés volt, hiszen mi a jó öreg lódenkabátban jártunk, és a sikereink csúcsán kirúgtak bennünket az E-épületből. Egyik héten még ott játszottunk kétezer embernek, másik héten nem engedtek be, mert lódenkabátban voltunk. És akkor még ez is jólesett, erőt adott, hogy a következő héten is felálljnk a színpadra, és megpróbáljuk újra ugyanazt. (…) Azokban az években sokkal többre már nem voltunk képesek, mert a körülmények, sajnos, nem voltak kedvezőek. Én még ma is azt hiszem, hogy az együttesben több lehetőség lett volna. Nekem is volt egy-két önálló kísérletem. Például az Egyetemi Színpadon előadhattuk a Széttört álmok című szimfónikus rockoperámat – egyszer, egyetlen előadáson. Ezeknek a próbálkozáoknak ugyanúgy megvolt a maguk behatárolt sorsa. Ezért érzem úgy, hogy helyesen döntöttem: hivatalosan külföldre távoztam, olyan körülméynek közé – koncertpódiumra és stúdióba -, ahol tudtam alkotni. Igaz, minden más volt, mint itthon. Át kellett állnom, és még ma is formálnom kell magam a körülményekhez, hogy én ott olyan hatással vagy erővel tudja előadni, mint akkor itthon.

(POLIfon, 1985/3.)

Advertisements
No comments yet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: