Skip to content

Bálint Csaba: Syrius – Anno Live (2009)

2012/03/10

Jelen dokumentum az eredeti cikk betűhív közlése!
A cikk forrása:
http://passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=19100
Szerző: Bálint Csaba
Megjelent:
Passzio.hu – 2012. január 10.

Megjelent egy ritka igényes dolog. A Nagy Syrius két, még életben lévő alapítója saját koncepció szerint kiadott magánkiadásban egy OFFICIAL BOOTLEGet. A dupla CD-s 100 oldalas fénykép booklettel ellátott (limitált példányszámban egy extra CD-t is tartalmazó) anyagról csak szuprelativuszokban lehet beszélni.

2009 nyarán Ráduly Misi a fejébe vette, hogy csinál egy olyat, amit még senki. A Syrius körül a 90-es és 2000-es években egyesek tüsténtkedtek és adogattak ki különböző lemezeket. Ezek színvonala nagyon sekélyes volt, bár mindenképpen hiánypótló kiadványok voltak. Gondoljunk csak a Most múlt leszre, amin a Széttört álmok 1970-es rádiófelvételét képesek voltak 6%-kal lassabb sebességen kiadni. Ehhez nem kell zenésznek sem lenni, hogy hallja az ember: ez lassú, mély, hamis. A zenekarnak, a zenekari tagoknak ezekbe a kiadványokba nem sok beleszólása volt. Ez a mostani az első eset, hogy van, sőt másnak is csak rajtuk keresztül.

A kiadvány előmunkálataiban – ha csak kicsit is – volt szerencsém részt venni, alakulását szemlélni, amennyire tőlem tellik, támogatni. És ami még fontosabb: egy kicsit megismerkedtem Ráduly Misivel. Beszélnem kell e cikkben róla külön, mert az Ő személyisége csillog vissza a megjelent mű igényességén.

Jön egy telefon nekem későnyáron, hogy: „Szervusz kérlek, Ráduly Mihály vagyok, tudod a Syriusból, és hallottam, hogy te értesz a bootlegekhez”. Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik. Mit lehet erre mondani? Hát nekem sem jutott eszembe semmi frappáns, de innentől kezdve ugrásra készen vigyázzba álltam, ha valamit segíteni kellett, és tudtam. Misi 1973-ban nyugatra távozott, és csak kb két éve tért haza, ennek megfelelően kicsit távol él ő gondolkodásban a mai Magyar Valóságtól. Üdítő személyiség, egészséges tiszta gondolatokkal. Például mikor felötlött a kiadás gondolata, nem rögtön a könnyebb végén fogta meg a dolgot (kiadok egy jobb koncertet, oszt szevasz), hanem éppen a rögösebb, a melósabb utat választotta. Azt szerette volna (és mint kiderült: sikerült is), ha olyan lemez jelenik meg, ami a zenekar szellemiségét, a közönség és a kor hangulatát teljes mértékben visszaadja.

Ehhez azt az eszközt választotta, ami egy anno hivatalosan nemigen elismert koncertzenekart a legjobban leír: egy koncertalbumot kell kiadni. Igen ám, de komoly technikával, profin felvett koncertfelvétel nemigen állt rendelkezésre. Akkor bizony azzal főzünk, amink van. És elindult a bootlegvadászat. Népfrontot hirdettek, mindenki dobja be a kalapba, amilye van, szedjük össze a lehetőségeket, és abból szűrjük ki azt, ami a legjobb minőségű, a legérdekesebb, és zeneileg a legjobb. Nehéz kritériumok, pláne ezeket egymáshoz hangolni, mert gyakran a legjobb pillanatok a legrosszabb minőséghez társulnak. (Talán páran emlékeznek még arra, mikor az LGT hirdetett meg a Herskovitsos rádióműsorban egy ilyen bootlegbegyűjtő programot, csak éppen ott volt egy ilyen fordulat is: „eltekintünk mindenfajta jogi felelősségtől, ha beküldöd…” És aztán aki beküldte a szalagjait, az nem kapta vissza. Erre mondják: Ég és föld. Vagy mondhatnánk: zongorázni(!) lehet a különbséget.)

A legfontosabb ebben a vállalkozásban – és ez adja igazán értékét az egésznek: a hippizmus. Az önzetlenség, a tenni akarás, hogy egy jobb, szebb világban éljünk. Nagy szavak. De igazak. Ismerem a szereplők, résztvevők jó részét, jó lenne, ha többen lennének. A kiadvány úgy működött, mint egy korabeli Syrius koncert. A Közönség és a zenekar érzékeny kommunikációja, oda-vissza interakciója, felelgetése, egymásra érzése, sorsközössége itt is működött. A Közönség hozta ajándékba, amilye volt, a Zenekar pedig letisztítva visszaadta azt a Közönségnek. Ez a Közönség és Zenekar Közösség. Ajándékot ad és kap. Ahogy egy nagyon fontos magyar bootlegger és syriusista (és egyébként is drága ember) Csupor István idézve van a booklet elején: „Mi annak idején nagyon sokat kaptunk a Syriustól (zenét, világképet, hitet, emberséget) és örülünk, hogy most az egykori koncertek felvételei révén valami keveset visszaadhatunk.” És visszafele pedig ez a kiadvány ajándék az egykori és újkori rajongóknak.

Olyan önzetlen és hatékony összefogást eredményezett Misi hite, energiája, eleganciája, kedvessége, barátságossága és munkabíró akarása, hogy rövid idő alatt lett pénz, paripa, s fegyver. Az eleddig kb másfél évtized alatt felgyűlt, egy szűk közönségnek már eddig is elérhető bootlegkör mellé még beesett egy pár újabb darab, és elkezdődhetett a válogatás.

Mikor Misi kérdezte a válogatás előtt, én mit javasolnék, én pár skicc mellett két dolgot erőltettem hangsúlyosan mindenképpen: Azt a Hey Joe-t, ami a rockmúzeumos honlap címezése szerint LIVE PERFORMANCES I. anyagon szerepel, továbbá – a kettő közül – a gyorsabbik Billes Everyday bluest. Ezek fel is kerültek a válogatásra, ezt személyes sikerként éltem meg. Ez a Hey Joe volt az, ami először rádöbbentett a Syrius és különösen Orszáczky Jackie zsenijére, elementaritására. Ahogy ezt a Hey Joe-t a track második és negyedik percében nyomja, az UTÁNOZHATATLAN. Ha valakinek két percben kellene bemutatni a zenekart, ezt vágnám be. Az egész zenekar egységes éket alkot, hatalmas érzelmi ellenpontozásokat mutat be.

Bill gyakorta vendégszerepelt a zenekarral. Általában egy bluesimprót adott elő, melynek kamuangoljában szerepel az everyday szó, innen a cím. És a legenda szerint volt, hogy a Hey Joe-t is nyomta (Hobó állítólag ekkor látta őt először egy Syrius hajón…) Egyszer egy beszélgetés alkalmával mesélte nekem Novák Emil, hogy Jackie szerette a kis hendikeppes, vagy kicsit zizis alakokat. Így léphetett fel verseivel néha Hobó és mások a koncertek szüneteiben, illetve Bill is így került a képbe. Na persze meg mert a legjobb magyar bluesénekes volt akkor is, és még nagyon nagyon sokáig.

Misi már a kezdetektől úgy gondolta, hogy egy – az én címadási rendszeremben – „Öregember bottal jár” szvítet, ezt a többször játszott dalfűzért mindenképp felteszi. Kézbe is vette a dolgot, sőt „rendes” címet is adott a jelenségnek, így ez eztán Children szvít néven kell fusson. Évekkel ezelőtt kérdeztem Jackie-t, hogy emlékszik-e erre a szvítre, de nem emlékezett ilyen címre, azt mondta: sokszor kamuból konferálgatott, ami épp eszébe jutott.

Az alapkoncepció induláskor az volt, hogy nem lesznek szabdalások, hamisítások, egyazegybe menjenek a számok. Én ezzel nem értettem egyet, győzködtem Misit, hogy ahol kell, ott bizony vágni, ollózni kell. Remélem nem adtam rossz tanácsot. Mindenesetre egy-két nagyobb darabban (Manic Depression, Children suite) vannak összevágások. Ám ezt is sikerült elegánsan, célratörően, és kiegyensúlyozottan megoldani. Minimális varia van az anyagban, ettől ez még az, ami ott és akkoriban ment, őszinte manifesztum, semmi mitologizáló kozmetika. A vágásokat leginkább a felvételek hiányosságainak kényszere szülte.

Az anyaggyűjtés kezdeti felhalmozása után konkrét bootleg és bootleggernyomozás kezdődött. Így beesett még pár újabb felvétel. Például én speciel 2002 óta (8 éve!!!) udvaroltam Márton Andrásnak, a Kft dobosának, hogy ugyan már, digizzük már fel azt a pár Syrius koncertet, amit állítólag felvett. Sikertelenül. Aztán most szerencsére képbe került Misi (ráuszítottam), és trójai falóként jutottunk be a kapukon. És láss csodát, a felvételekről volt használható darab, egy 1973 eleji Bem Rakpartos koncertről felkerült az Induló. Ez a cím is meghaladott, Misi a Zarándokok címmel látta el.

A válogatás nagyon mértéktartó – a mellett, hogy mértékadó. A két lemez nincs túltömve, de minden rajta van, ami kell. A feldolgozások olyanok, mintha sajátok lennének, az egész megfelelőképpen egyenletes, átfogó, és csak a Nagy Korszakra (1971-1973) koncentrál. Koncepciózus. A legkorábbi anyag a Nemes Nagy Péter (minden magyar bluesisták élő adatbázisa) felvétele, ez szól talán a leg rosszabbul, de történelmi. Ausztráliából hazaérve a Műszaki Egyetem E-épületében adták első koncertjüket. Ez a drága ember pedig volt szíves, és felvette. A Hey Joe mellé felkerült kapcsolódó darabja a Manic Depression, hatalmas Tátrai Jimizmussal. Itt említeném meg, hogy ez a korszak Tátrai életében mekkora korszak volt. A Nagy Zsenik (Jedik) ifjú „padavanjaként” pont annyit játszik, amennyit kell. Amikor nem kell, nem teker, amikor pedig eloldják láncairól, akkor megdördül az ég. Hatalmas.

Az első 200 vásárló olyan extra kiadványt kap, amin van egy bónuszCD, rajta a Széttört Álmok angol nyelvű anyagával 1972-ből. Pontosabban a borítóról idézve: „Original analog recording by László Pádár in the Winter of 1972 at Derkovits Club, Budapest”. Hát itt is látszik, mennyire nem magyaros ínségszagú ez a kiadvány, mennyire ismeretlenül kifinomult ez itthon. Ezt kérem, nyugaton így csinálják. És így csinálják jól! Azt remélem 5-10 év, és lesz ennek kultúrája idehaza, ez egy újabb fontos mérföldkő. Fantáziáltam is, hogy például a Beatrice 1978-1981-es korszaka mennyire megérdemelne egy ilyen áttekintő kiadványt, bookelttel, sok képpel, jó bootlegekkel, jó hangmérnökkel. A bónusznál fontos megjegyezni, hogy a Széttört álmok angol címe nem Broken Dreams, hanem Shattered Dreams! Így e kiadványon helyesen.

Mindenképp fel kellett kerülnie egy Feelin Goodnak. Én a Kaszai Imre bootlegger sztereo! anyagáról javasoltam a verziót, de végül egy olyan került fel, ami a „szokásosnál” gyorsabb, és még én se hallottam eleddig. Szóval minden tekintetben meglepetés. És óriási. Imre anyagáról másodsorban az In And Out c. Brian Auger dalt javasoltam volna, ehhez képest a Children suite-be került bele egy darab erről a bootlegről. (Az Imre is egy drága ember!)

Misi ragaszkodott hozzá, hogy dicsőségtáblás legyen, névvel szerepeljen az, aki volt olyan nagyszerű, hogy felvett valamit anno. DICSŐSÉG MINDEN BOOTLEGGERNEK, akik annak idején vették a fáradtságot, és megörökítették a megismételhetetlent. Szép elégtétel ez a kiadvány, ezért (is) érdemes csinálni felvételeket. Itt jegyezném meg, hogy ilyen, teljes egészében bootlegekből összeállított hivatalos kiadványa csak a Nyersnek jelent meg eleddig itthon. (a betelefonálókat megelőzve: A Solaris official bootlegjei igazából zenekari arhívumos anyagok, nem rajongói felvételek.)

Titkon reméltem, hogy az anyaggyűjtés alatt beesik majd olyan felvétel, ahol használható minőségben játszanak Led Zeppelint Syriusék, de sajnos megmaradt mutatóba az egyszem ausztráliai koncert, ahol halál kása hangminőségben nyomják húsz percben, de az így sajnos nem fért be ide.

A minőségről: Mint fent írtam, pontosan tudom, mi és hogyan ment az előkészületekkor, illetve, hogy milyen anyagok kerültek feldolgozásra. Ehhez képest, mikor először végighallgattam az első számokat a végleges anyagról, csak később ugrott be, hogy ez bootleg. Namost az egy dolog, hogy hozzá vagyok szokva a sok zörgős szarhoz, de ez a kiadvány úgy meg van masterelve, hogy szinte profi felvételeknek tűnnek az egyébként alapból tényleg ramaty anyagok. A stúdiómunkákra én Hermann Zsoltot ajánlottam Misinek, de Zsolt szerintem van olyan szerény (és egyéb munkával elhavazott), hogy továbbadta a feladatot egy bizonyos Balogh Károlynak, akihez tervezem beiratkozni magántanítványnak, hogy eltanuljam, mit művelt ezzel a három órányi cuccal.

Ezt a kvalitást eddig egyik ilyen jellegű kiadvány sem tudta hozni itthon. (lásd főleg a Radics cuccokat, de a Sárvári Vilis P. Mobil könyvmelléklet sem ér masteringben ennek a nyomába se.) Nem egyszerűen felnyomta a magasak, oszt jóccakát, hanem valami egészen hihetetlen boszorkánykonyhát mutatott be. Ezek az anyagok nyersen ledigizve negyed ilyen jól szólnak.

Ejtsünk szót még a bookletről, mely 100 oldalon kb. 140 – többségében eddig soha nem látott – fotót tartalmaz, pontos forrásmegjelölésekkel. Nagyon profi! Fájó, hogy Orszáczky Jackie, Baronits Zsolt és Veszelinov András már nem érhette meg ezt a napot! A műnek Karácsony előttre meg kellett volna jelennie. Ám Misi – karácsonyi piac és kereslet ide, vagy oda – annyira ragaszkodott a teljes körű minőséghez, hogy rajta kívül álló okokból januárra csúszott a premier. A kíméletlen maximalizmust én nagyon nagyra tartom, különösen azért, mert azt gondolom, ezt a dobást többet nem fogják megdobni, ez egyszeri mutatvány, ilyen kiadvány a Syriustól többet nem lesz. Jelenleg öt helyen lehet kapni Budapesten, a legfontosabb rockboltokban.

www.syriusegyuttes.hu

Bálint Csaba (2010.01.10.) www.rockmuzeum.ini.hu

Advertisements
No comments yet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: