Tovább a tartalomra

A Montreaux-i legjobb szólista

2013/03/01

Eredetileg megjelent: 1970, Magyar Ifjúság.
A dokumentum Nemes Nagy Péter gyűjteményéből származik. Köszönet érte.
Újraközölve: 2013.03.01.

MI70+

A Montreaux-i legjobb szólista

Az 1970-es Montreaux-i Jazzfesztivál legjobb szólistája a szakemberek véleménye szerint a magyar Ráduly Mihály volt. Teljesítménye elismeréseképpen egyéves ösztöndíjat kapott a bostoni Berklee School of Music-ben.
Ráduly Mihály Pege Aladár kvartettjével szerepelt Montreaux-ben. Közel két éve állandó tagja ennek a kisegyüttesnek. Azóta csaknem valamennyi Pege-koncerten fellépett Ráduly. Minden alkalommal külön élményt jelentett szaxofon- és fuvolajátéka, amelyet mélyen átitatott a modern jazz apostolainak: John Coltranenek, Eric Dolphynak, Charlie Mingusnak és Archie Sheppnek zenei hatása. Kopírozásról mégsem beszélhetünk, mert Ráduly Mihály játékában egyre több eredeti vonás jelenik meg. Termékenyítően hatnak rá az említett zenészek felvételei s ezek elegyéből különleges esszenciát mixel.
A fekete jazz
Ráduly Mihály 9 éves korától tanult hegedülni, majd szaxofonozni és klarinétozni kezdett az OSZK stúdiójában. 1962-63-ban ismerkedett meg Dave Brubeck zenéjével és rajta keresztül a jazz-zenével, majd a néger jazz, a fekete jazz híve lett. Erről így vall: “Brubeck zeneileg jó, csinos, szép jazzt játszik. Merőben más volt viszont az a jazz, amit Brubeck után hallgattam. Amióta az első Charlie Mingus felvételt meghallottam, azóta számomra Mingus és a többi fekete jazzmuzsikus zenéje jelenti az igazi zenét. Ez a fajta zene keményebb dió, többet kíván az embertől, éppúgy hat az érzelmekre, mint az értelemre.”
A jazz útján
Szajkó Józseffel, a tehetséges fiatal szaxofonossal alakította meg Ráduly az első együttesét, amellyel az egykori budapesti jazzklubban debütáltak. Így többek között felvételt készített velük a BBC és a Bécsi Televízió. A Charlie Mingust példaképül választó Junior Sextett-tel pedig a Magyar Rádió 1968-as jazzversenyén szerepeltek.
Ráduly 1968 késő őszén játszott először Pege Aladárral. A varsói és a székesfehérvári nemzetközi jazzfesztiválok közönsége egyaránt lelkesen tapsolt játékának. A Magyar Rádió 1970. évi jazzversenyén a Pege-kvartett első helyet szerzett. Így jutott az együttes a Montreaux-i Jazzfesztiválra, amelyet az európai rádiótársaságok szerveztek.
Syrius
Köztudott, hogy hazánkban a jazzmuzsikusok jobbára a vendéglátóiparban keresik meg kenyerüket. Hosszú ideig így volt ezzel Ráduly Mihály is. Aztán egy napon meghívták az átszervezett Syrius együttesbe. Ráduly elfogadta a meghívást. És a kör bezárult. A legismertebb jazz-zenészek közül is – például Jimmy Smith és Roland Kirk – sokan játszanak beathez közel álló stílust. A Syrius együttes az underground zenéhez közel álló stílust játszó zenekar, fő erőssége Ráduly Mihály. És a Montreaux-i Jazzfesztivál legjobb szólistája Ráduly Mihály volt.
Gratulálunk

S.G.G.

Fotó: Ifj. Tóth István

Ráduly Mihály a Prágai Jazzfesztiválról

2013/02/04

Eredetileg megjelent: 1972. november 4., Film Színház Muzsika.
A dokumentumot Bálint Csaba közölte újra. Köszönet érte.
Eredetileg újraközölve: 2009.10.24. – Passzio.hu

Raduly-FSZM-1972_nov_4m

Nemzetközi big band – Ráduly Mihály a Prágai Jazzfesztiválról

(1972) Október 18-22 között rendezték meg a IX. prágai nemzetközi jazzfesztivált. Az egyik meghívott vendég Ráduly Mihály számol be élményeiről, benyomásairól.

– A Prágai Koncert és személy szerint Lubomir Dorúzka, a Csehszlovák Jazzföderáció vezetője hívott meg a nemzetközi big bandbe. Ez valóban internacionális együttes volt. Résztvevői közül megemlíteném Johnny Griffint, Side Hamptont, Dizzy Reece-t és Billy Brookst az USA-ból, Klaus Kocht, Ludwig Petrowskyt az NDK-ból, Vince Benedettit Svájcból, Ronnie Rosst Angliából, Ozren Depolot Jugoszláviából Eric Kleinschustert Ausztriából, és jómagamat Magyarországról. Kilenc csehszlovák zenész csatlakozott a zenekarhoz, akik közül Karel Velebnyt emelném ki. Az együttest Slide Hampton és Václáv Zahradnik vezényelte.

– 1970-ben már játszottam egy hasonló zenekarban, de ez az idei jobb volt. Jobbak voltak a körülmények. Több volt a próbaidő. Három napon át napi 6-8 órát próbáltunk, ezalatt a “válogatott” úgy összeszokott, hogy képes volt rögtön hanglemezre játszani az egész műsort. A négynapos fesztiválnak ez volt az attrakciója. Élvezet volt ezekkel a fiúkkal dolgozni, mert értettek hozzá, hogyan kell atmoszférát teremteni.

– Olyan hangulat volt koncert közben, ami csak úgy vitte előre a zenekart. Óriási swing volt! Ennek a kis bandnek volt köze még a régi swingzenekarok zenéjéhez, de a hangszerelések (Slide Hampton munkája) már teljesen modern volt. Személy szerint Johnny Griffintől sokat tanultam. Négy napig együtt játszottunk és megfigyelhettem, hogy a lüktetést (ami sajátja), hogyan közvetíti át a hangszerén. Milyen feszesen – soha nem pongyolán – fúj. Nála mindig úgy összeszorul a ritmus, hogy abból kirobbanó swing lesz.

– Különben a fesztivál a csehszlovák jazzélet keresztmetszetét adta. A dixilandtől a free jazzig minden színárnyalat képviselve volt. Nem akarom felsorolni a résztvevőket, csak megemlítenék néhányat közülük.

– A dixiland-együttesek táborában két cseh zenekar mellett egy lengyel, egy NDK és a szegedi Old Timers együttest hallottam, szép sikerük volt. Karel Ruzicka + 9 zenekara saját szerzeményekkel jelentkezett. Szólistájuk, a Fehérvárról jól ismert Jiri Stivin. A lengyel Hovi-vokál a Videoton Fesztiválon jobban tetszett. Profi módon énekelnek, nehéz dolgokat oldanak meg, de a produkciójuk nagyon művi. A Thompson Singers együttes éneklése sokkal emberközelibb, s magávalragadóbb. A Novi Vokált a híres lengyel szaxofonos, Zbigniew Namyslowski kísérte zongorán. Tetszett még a finn Heiki Sarmanto kvintett. Nagyon fiatal zenészek. Közülük ketten Berklee-ben végeztek. Ez nagyon meglátszott játékukon, szinte “másként ültek neki” a hangszereknek. Jól összeszokott együttes, saját szerzeményüket játszották. Stílusuk rocki irányzathoz tartozik. (A jelenkori Miles Davis követői.)

– Külön fejezetet érdemel az a tény, hogy a nemzetközi nagyzenekar mellett még három csehszlovák big band lépett fel. Ez mutatja, hogy barátaink milyen komoly fúvós tradícióval rendelkeznek. A három zenekarba körülbelül 45-50 fúvós kellett. Hogy milyen jók ezek a fúvósok, ezt mutatja, hogy mind a három nagyzenekar szép, kiegyenlített hangzást nyújtott. G. Bromot hallgatva sajnáltam igazán, hogy nálunk nincs egy igazán jó nagyzenekar. Jó volt Richard Kovalcik, a Manfred Schulte együttes és a Ladislav Simone big band.

– Mindent összevetve, színvonalban valamivel gyengébb volt ez a fesztivál, mint a megelőző éveké. Ez talán azért történt, mert hiányoztak a kiugró nagy nevek. Olyan művészek, akikért megtelik a Lucerna Hall. De így is nyolcvanszázalékos volt a látogatottság, s ez esetenként 2000-2500 embert jelentett. Úgy érzem, Csehszlovákiában felnevelődött egy olyan fiatal hallgatógeneráció, amelyik eljár a fesztiváljaira akkor is, ha ott történetesen nem szerepelnek világsztárok – fejezte be beszámolóját Ráduly Mihály.

F. L.

A Syrius az ausztráliai turné után

2013/02/04

Eredetileg megjelent: 1972, Film Színház Muzsika.
A dokumentumot Bálint Csaba közölte újra, valamint Nemes Nagy Péter is eljuttatta hozzánk. Köszönet érte.
Eredetileg újraközölve: 2009.12.20. – Passzio.hu

Syrius-FSZM-1972_marc001m

A Syrius az ausztráliai turné után

Ugyancsak meghökkentek azok, akik részt vettek a Syrius együttes koncertjén az Egyetemi Színpadon. Volt ugyanis egy intermezzo egy csinos táncosnő és egyik zenészünk felléptével. Ez utóbbi öltözetére nehezen illett a kifogástalan jelző. A rendezők teljességgel elérték céljukat, a közönséget felkészületlenül a sokk-hatás érte. Eltekintve e kis betéttől, önmagában a Syrius zenéje is bizonyára meglepte azokat, akik most hallották először az együttest ausztráliai útja óta. A beatrajongók feltétlenül csalódtak, annál nagyobb volt viszont azoknak az öröme, akik korszerű zenét vártak. Újszerű törekvési kísérletet élvezhettünk az Egyetemi Színpadon, sőt az összeszokott, letisztult és tudatos játék alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy már nem is kísérletről van szó.

A Syrius sikeresen ötvözött két irányzatot: eredetileg az együttes – Baronits (alt szaxofon), Pataki (orgona, zongora), Orszáczky (basszusgitár, ének), Veszelinov (dob) – beates, illetve rockos felkészültségű volt, s a hozzájuk csatlakozott Ráduly Mihály a magyar jazz élet egyik legtehetségesebb zenésze. Az eredmény rock alapra, kísérletre épülő virtuóz improvizatív szólisztikus zene. A nyugati pop-világban “heavy jazz-rock”-nak nevezik ezt az irányzatot. A Syriust meghallgatva nyugodtan állíthatjuk, hogy a most kialakuló új stílusnak a magyar együttes méltó képviselője, sőt talán még kevesebb engedményt tesz az olcsó siker érdekében, mint néhány külföldi zenekar.

– Az ausztráliai útnak fontos szerepe volt a stílusunk tökéletesítésében, bár a lényeget tekintve már az elutazást megelőzően határozott koncepciónk volt – mondja Orszáczky Miklós.

A hatások inkább a körülményekből, a pop-élet törvényeiből és nem a kint hallott zenekaroktól adódtak. Ausztráliában elsősorban a beat-együttesek a népszerűek, így kezdetben fenntartásokkal fogadták zenénket. A tíz és fél hónapos úton nyilvános koncerteken vettünk részt, játszottunk egyetemeken, ahol hamar megszerették a jazz-rockos felfogásunkat. Sikerünk talán éppen abból adódott, hogy az igényesebb, s nem táncolni vágyó hallgatóközönség befogadta a zenénket, mégha az nehezebb is, mint a beat.

Az ausztráliai pop-lapok feltűnően sokat foglalkoztak a Syrius-szal, ami önmagában is bizonyítja népszerűségüket. A cikkek közül idézzük a Music Macer (sic!) egyik kommentárját: “Amit ezek az érett magyar muzsikusok játszottak, az amiért én is lelkesedtem, amikor Angliából hazatértem: rock és a közelmúlt jazz-e”.

Raduly Mihály is a körülményekből adódó impulzusokra utal. A Syriusnak ugyanis voltak kellemetlen percei is: egyszer az impresszárió távozott a pénzzel, majd az együttes felszerelését vitte el valaki a mikrobusszal együtt. Sokáig húzódott a lemezfelvétel is.

– Ez az ötödik lemez, amelyben közreműködtem – mondja az ausztrál lapokban is csak Misinek nevezett népszerű jazz-zenészünk. – De ez volt a legizgalmasabb, mert valami újat csináltunk, s majdnem mindent meg is tudtunk valósítani az elképzeléseinkből. Úgy érezzük, ez a lemez Ausztrália nélkül nem lett volna ilyen jó, hiszen ott lettünk keményebbek, célratörőbbek a zenében.

Hamarosan a Qualiton is kiadja a lemezt, ugyancsak megjelenik Ausztrálián kívül Angliában és az Egyesült Államokban is.

És az itthoni tervek? Abban a felfogásban kívánja folytatni az utat a Syrius, ahogy Ausztráliában elkezdte. Amint az együttes tagjai egybehangzóan vállalják, továbbra sem akarnak engedményt tenni az úgynevezett “vendéglátóipari zenének”. Nyilvánvaló, hogy ez a rögösebb út, hiszen nem számíthatnak, legalábbis kezdetben olyan széles hallgatóközönségre, mint a népszerű beat együttesek. Ezekben a napokban indult be rendszeres fellépésük két klubban, a Bem rakparton és a Fehérvári úton. Mint mondják, csak a “hallgatóközönségnek” játszanak, s remélik, hogy sikerül felújítani még az út előtt elkezdett jam sessionokat (sic!), hátha így közelebb lehet hozni egymáshoz a zenészeket.. Az ausztráliai turné idején szinte “hiányérzetük” volt amiatt, hogy kizökkentek az itthoni egymással vetélkedő zenekarok, sajnos nem ritka torzsalkodásaiból.

– Reméljük, hogy hamarosan nálunk sem lenne meglepő eset – mondja Orszáczky -, ami velünk történt: mikor ellopták szerelésünket az egyik nyilvános koncerten, 12 zenekar ajánlotta fel, hogy ingyen játszik nekünk, pontosabban értünk!

Lovas Gyula

Syrius-zenét játszom

2013/02/03

Eredetileg megjelent: 1970.  november 2., Ifjúsági Magazin.
A dokumentumot Bálint Csaba közölte újra. Köszönet érte.
Eredetileg újraközölve: 2009.11.02. – Passzio.hu

Syrius-IM-1970_nov002m

Syrius-zenét játszom

– Ráduly Mihály kollégád mellett te kaptad a legtöbb szavazatot a szakmai szuper együttes szavazáson.
– Sohasem kerestem a népszerűséget. Nem örülnék annak, ha a mi zenénk a slágerrajongók kedvence lenne.

– És a szakma…?
– Az más. Zavarba jövök, ha valaki odajön és gratulál, de nagyon jólesik.

– Énekesként és basszusgitárosként is rád szavaztak kollégáid. Neked melyik a fontosabb?
– Amikor hallom az orgonát és a dobot, a harmóniákból és a ritmusból automatikusan, ösztönösen következik az, amit a gitáron játszom. Mindig az énekre koncentrálok.

– Underground muzsikus vagy?
– Itthon mi játszottuk először ezt a stílust. Nem tartom szerencsésnek a kifejezést. Mi “Syrius”-zenét játszunk.

– Zenészmúltad?
– Huszonkét éves vagyok. Tizenhat éves korom óta játszom. Először a Syncom-együtteshez kerültem, majd alapítója voltam az első magyar blues-együttesnek, az Új-Rákfogónak. Aztán következett a Syrius…

– Hol tanultál?
– Hét évig hegedültem, hat évig zongoráztam zeneiskolai hallgatóként. A legtöbbet mégis nagy muzsikusok lemezeiről tanultam. Egy óriás egyéniség feltérképezése – egy szemeszter.

– Mennyit gyakorolsz?
– Minden héten három napon át reggeltől estig. A hét végén ugyanis szüleim elmennek Érdre és én nyugodtan próbálhatok, nem zavarom őket.

– Állítólag izgága vagy.
– Van benne valami. Elég gyorsan “begurulok”, sokszor vitatkozom, talán oktalanul is. Mentségemre szolgál, hogy ezt utólag mindig belátom.

– Jellemezd egy-egy mondattal a Syrius tagokat.
– Baronits: pompás teamzenész, még pompásabb üzletember. Pataki: hangulatok harmóniáinak királya. Ráduly: hál’istennek már ott tartunk, hogy lassan neve is van. Veszelinov: örök ellenzéki, mindene a zene.

– Kikhez köt a legerősebb szál?
– A barátaimhoz.

– Kit tartasz a legnagyobb énekesnek és basszusgitárosnak, és – ha választhatnál – melyik együttesben játszanál legszívesebben.
– Ének: David Clayton-Thomas a Blood Sweat and Tears-től, basszus: Lakatos Béla a Bajtala trióból, együttes: a Chichago.

– Most hol játszotok?
– A Ganz-MÁVAG kultúrotthonában.

– Akárhány beatzenésszel beszéltem, egyik sem vitatta: Orszáczky Miklós a legtehetségesebb magyar bluesénekes.

Jazzkoncert Orszáczkyval

2013/02/02

Eredetileg megjelent: 1977.  január 25., Esti Hírlap.
A dokumentum Nemes Nagy Péter gyűjteményéből származik. Köszönet érte.
Újraközölve: 2013.02.03.

EH77

Jazzkoncert Orszáczkyval

Szombaton este a Kapás utcai jazz-rock klubban Kőszegi Imre és Babos Gyula mellett – ők hétról hétre itt játszanak -, egy szikár, vörösesbarnára égett arcú, szemüveges, eddig nem látott basszusgitáros “tűnt fel”. A Syrius egykori basszusgitárosa, énekese, szellemi vezére, Orszáczky Miklós, majd háromévnyi távollét után érkezett haza Ausztráliából, ahol jelenleg dolgozik. Kedden landolt a gépe, csütörtökön már a kőbányai klubban “szállt be” egy jam sessionba, abba a muzsikálási formába, amit ő honosított meg Magyarországon. Szombaton már trióban együtt volt a másik zenekara, a Rákfogó – vasárnap Szakcsi Lakatos Bélával kiegészülve, majdnem a teljes létszámban léptek fel nagy sikerrel a Marcibányi téren. Éjfélhez közeledve, a parányi pódiumon vagy tíz-tizenöt zenész tolongott körülötte a hangszereknél. Egy varázslatos rögtönzést, sziporkázást fogott össze, mint négy-öt éve, az emlékezetes Eötvös- és Bercsényi-klubbeli koncerteken.
Orszáczkyék új zenei magatartást, új stílust és hangzásvilágot teremtettek Magyarországon; a rockból jazzbe fejlődés útjának példáját. Megújították és kiszélesítették mind a jazz művelőinek, mind közönségének táborát. Gondolati zenéjük -amely máig él és hat – mértéke az ifjúsági zene megítélésének? Orszáczky ausztrál együttesével készült lemezét a rádióban már hallhattuk, szeretné a kapcsolatokat szorosabbra fűzni, élő koncertsorozatot tervez itthon a jövő évre. De ami egyelőre biztos; a hét végén még egyszer játszik a Kapás utcában, a Marcibányi téren, a Bem rakparton, újra azokon a helyeken, ahol a magyar jazz-rock megszületett.

Kőbányai János

Syrius – ausztrál kislemez (1971)

2013/02/02

Jelen dokumentum az eredeti cikk betűhív közlése!
A cikk forrása:
http://www.passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=27523
Szerző:
Bálint Csaba
Megjelent:
Passzio.hu – 2013.01.03.

syrius_1972_aus_single_150A zseniális Nagy Syrius isteni, zseniális Ausztráliában felvett albuma, a Devil’s Masquerade idehaza Az ördög álarcosbálja címen jelent meg, szintén angol nyelven…

A nagylemezt idehaza összesen 6000 példányban adták ki 1972-ben, egy példányért állapottól függően 5-6000 forintot kérnek el manapság. Az Ausztrál eredeti nagylemez sem volt túl nagy példányszámú, hajlok rá, hogy talán nagyjából ugyanennyi lehetett, példányt fellelni szinte lehetetlen. Ez a legdrágábban beszerezhető nagylemez-ritkaság magyar zenekartól. Az Omega angliai Red Starja olyan 50-60.000 forint körül mozog, a Syrius 80.000 alatt nem megvásárolható. Idehaza olyan 5-6 embernek lehet meg.

Hozzájárul ehhez az is, hogyha feltűnik az ebay-en, akkor bizony nem a magyarok ütik le, ezt keresik világviszonylatban is, és erősebb vásárlóerővel. A nagylemezhez kiadtak promó célokra iszonyat kevés példányszámban kislemezt is, ez kevésbé köztudott. Ebből példányt szerezni, na az a mutatvány. Talán ha három gyűjtő birtokol belőle mutatóba idehaza.

A kislemezen nincs olyan dal, ami nem jelent meg volna a nagylemezen, csak kimásoltak két számot. Tulajdonképpen értékét csak ritkasága adja. Csak a nüanszok szerelmeseinek: Megfigyelhető, hogy a lemezlyukra van szerkesztve a Spin szóból a “p” köre. Jópofa.

Track lista:

I’ve Been This Down Before (Pataki-Fischer) 3’30”
Concerto Part 11 (Pataki) 2’00”
EK-4463

Kiadó: Festival Records
Bálint Csaba (2013.01.03.)
rockmuzeum.ini.hu

Egy kiváló lemez, amit hallani kell!

2013/02/02

1972 január 2-án a The Sydney Morning Herald oldalain megjelent egy rövidke lemezajánló, kritika a Syrius nagylemezéről.

Eredetileg megjelent: 1972 január 2, The Sydney Morning Herald.
Forrás: http://news.google.com/newspapers?nid=1301&dat=19720102&id=vPhjAAAAIBAJ&sjid=cOUDAAAAIBAJ&pg=1796,679682
Újraközölve: 2013.02.02.

The wit and a general brilliance of the one album made by the Syrius group are a challenge to the Australian music scene (Spin SEL-934377).
This is no gentle piece of sugar and spice but a taut, concentrated performance with all of the concentration and feeling of Gershwin.
Tonal colour, phrasing and melody are taken from rock music and used to create a tone poem of great intensity.
“Crooked Man” for instance is played by the five-piece group thinking as an orchestra, teaching out to the orchestral qualities of each of their few instrumens.
An outstanding LP which must be heard.

The Sydney Morning Herald - Jan 2 1972

Öt éve hunyt el Orszáczky Miklós

2013/02/02

Kedves Syrius rajongók!

2008. február 3-án, éppen öt évvel ezelőtt hunyt el a Syrius zenekar legendás basszusgitáros-énekese Orszáczky “Jackie” Miklós (1948-2008), pedig idén még csak 65 éves lenne. Jackie munkásságának a Syrius valójában csak egy kis szelete volt. A Syriust követő 35 év mellett sem mehetünk el szó nélkül. Jackie-re emlékezvén egy vele készült 1991-es interjút, valamint egy 2005-ös Ray Charles feldolgozást ajánlanék figyelmetekbe.
Emlékezzünk, emlékezzetek, és hajtsunk fejet e nagyszerű zenész előtt
!

Syrius – Magas fák közt, avagy egy képzeletbeli nagylemez margójára

2012/03/10

Jelen dokumentum az eredeti cikk betűhív közlése!
A cikk forrása:
http://passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=25071
Szerző: Zsobrák Péter
Megjelent: Passzio.hu – 2012.01.25

2012 van, jómagam durván 40 évet kések ezzel a cikkel. Mentségemre legfeljebb annyit hozhatok fel, hogy egyrészt még nem vagyok 40, másrészt a cikk tárgyát képező felvétel csak tavalyelőtt került hozzám. Valamiért azt gondoltam, hogy Syrius témában nem fog újdonság előkerülni, akkoriban már túl voltunk a Széttört álmok című könyv-cd-dvd megjelenésén, ami igazán átfogó részletességgel tárgyalta a zenekar történetét, az összes akkor elérhető egykori közreműködő és szemtanú részvételével. Azóta Orszáczky Jackie sincs már közöttünk, sajnos ő is követte a röviddel előtte eltávozott Veszelinov Andrást.

Szerencsére azonban egy Ráduly Mihállyal történt találkozás (és némi rábeszélést követő, régóta le nem játszott kazettákba való belehallgatás) rám cáfolt. Ennek nyomán kiegészíthetjük a Syrius történetét azzal, hogy gyakorlatilag felvettek egy második nagylemezre való anyagot, amely csak és kizárólag saját szerzeményeket tartalmaz, de a hivatalos szórakoztatóipar akkori urai (lemezgyár, koncertszervezők) ezt (sem) sorolták a közzétehető kategóriába. Képzelegni jókat lehetne, hogy milyen lehetne a lemez borítója, a hátoldalon a következő sorokat olvashatnánk:

A oldal:
Zarándokok (Nyitány és induló)
Az igazi tisztaságot

B oldal:
Hamlet, a sólyom
Magas fák közt

Syrius:
Orszáczky Miklós – ének, basszus
Tátrai Tibor – gitár
Ráduly Mihály – alt- és tenor szaxofon, fuvola
Baronits Zsolt – tenor szaxofon
Pataki László – billentyűs hangszerek
veszelinov András – dobok

Közreműködik: Kathy-Horváth Lajos – hegedű
Zene: Orszáczky Miklós, Pataki László
Dalszövegek: Miklós Tibor

A felvételek a Magyar Rádió 8-as stúdiójában készültek 1973 tavaszán.

Egy Baronits Zsolttal készült korabeli interjú arról számol be, hogy a felsorolt tételek mellé még két darabot szeretnének felvenni, erre azonban már nem kerülhetett sor. Ennél a pontnál megint lehet jókat gondolkodni: mi lehetett volna az ötödik és a hatodik darab? El sem férne egy szimpla bakelit lemezre a Tiszta Szívvel, vagy a Children Making Love szvit. A koncertfelvételek tanulsága szerint 1972 második felében már a játszották az új, saját darabokat, bár még nem abban a formában, ahogy azt felvették. Legtöbbet a Zarándokok (Nyitány és induló) hangzott el, Miklós Tibor ezzel készülhetett el leghamarabb, mert szerencsére sok bootlegen is meghallgatható. Érdekesség, hogy nem mindig játszották egyben, a bevezető témát gyakran követte a Strawberry Fields és utána természetesen az első nagylemez címadó dala. Felvétel nem maradt fenn (vagy eddig nem került elő) arról, hogy koncerten játszották-e az Igazi Tisztaságot című darabot.

Syrius – Magas fák közt (I Don’t Mind if You Leave) – 1973. január 14., Budapest, Egyetemi színpad

Hamlet, a sólyom koncertdarab volt, de legfeljebb pár alkalommal, akkor is instrumentális változatban. Gyakori téma volt viszont a negyedik, I don’t mind if you leave me, illetve Between Long Trees címen, Jackie valami kamu-angol szöveget énekelt rá. Ha a felsorolt négy darab nem is kerülhetett lemezre, a rádióban azért párszor műsorra tűzték, még a kilencvenes évek közepén is el lehetett belőle kapni egyet-kettőt. Az anyag még friss volt, amikor Komjáthy György leforgatta 1973-ban, de érdekes módon a négy számból ő is csak hármat adott (adhatott?) le. Íme a negyedik:

Magas fák közt

Magas fák közt
Halvány napfény
Ha áttör néha még

Fekszem némán
Szemem hunyva
Magamba szívom melegét

Ennyi kell csak
Erdő csendje
Simogató napsugár

Nem jár senki
Élet mégis
Mitől szökhetsz megtalál

Nem rejtenek
Az égig nyúló fák sem
Itt sem bújhatok

Élni kell
És szembenézni azzal
Amit majd hoznak a napok

Ébredj!
Ébredj!
Rejtőző álmok dermesztő karjából…
Ébredj fel!

Indulj!
Indulj!
Vállalni sorsod keresni hogy lesz jobb…
Indulj el!

Képletesen azt is mondhatjuk, hogy a zenekar ezzel a darabbal zárta le a pályafutást, a közös munkát, néhány tagja pedig a otthon való tartózkodást is. A dalszöveg egyértelműen erről szól: nincs folytatás, menni kell. Mennie is kellett mindenkinek a maga útján, legelőször Ráduly Misi szállt ki, 1973 szeptemberében, az utolsó hajós koncert után volt még másnap a Szabados zenekarral egy lekötött koncert Ürömön, és másnap el is repült. Orszáczky Jackie elé még próbáltak akadályokat görgetni, de 1974 első felében ő is ellépett Ausztráliába. Érdekesség, hogy néhány hónappal a szétválás előtt még jelent meg olyan cikk, hogy a hattagú Syrius Londonban ad koncerteket. Ez valószínűleg csak újságírói fantázia volt, mert korábban máshova sem engedték ki őket, illetve más zenekarokat kaptak a külföldi szervezők.

A Syrius életképes formája előtt sajnos nagyon magas falak álltak, vagy ha másképp fogalmazzuk meg, nagyon magas fák borultak föléjük. Ezeken a koronákon át a fény néha áttör, ahogy Miklós Tibor írja, de alapvetően sötét van alattuk, álmosító félhomály, amelyből csak kitörni érdemes…

Zsobrák Péter, 2012.01.25., Someren, Holland

Bálint Csaba: Syrius – Anno Live (2009)

2012/03/10

Jelen dokumentum az eredeti cikk betűhív közlése!
A cikk forrása:
http://passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=19100
Szerző: Bálint Csaba
Megjelent:
Passzio.hu – 2012. január 10.

Megjelent egy ritka igényes dolog. A Nagy Syrius két, még életben lévő alapítója saját koncepció szerint kiadott magánkiadásban egy OFFICIAL BOOTLEGet. A dupla CD-s 100 oldalas fénykép booklettel ellátott (limitált példányszámban egy extra CD-t is tartalmazó) anyagról csak szuprelativuszokban lehet beszélni.

2009 nyarán Ráduly Misi a fejébe vette, hogy csinál egy olyat, amit még senki. A Syrius körül a 90-es és 2000-es években egyesek tüsténtkedtek és adogattak ki különböző lemezeket. Ezek színvonala nagyon sekélyes volt, bár mindenképpen hiánypótló kiadványok voltak. Gondoljunk csak a Most múlt leszre, amin a Széttört álmok 1970-es rádiófelvételét képesek voltak 6%-kal lassabb sebességen kiadni. Ehhez nem kell zenésznek sem lenni, hogy hallja az ember: ez lassú, mély, hamis. A zenekarnak, a zenekari tagoknak ezekbe a kiadványokba nem sok beleszólása volt. Ez a mostani az első eset, hogy van, sőt másnak is csak rajtuk keresztül.

A kiadvány előmunkálataiban – ha csak kicsit is – volt szerencsém részt venni, alakulását szemlélni, amennyire tőlem tellik, támogatni. És ami még fontosabb: egy kicsit megismerkedtem Ráduly Misivel. Beszélnem kell e cikkben róla külön, mert az Ő személyisége csillog vissza a megjelent mű igényességén.

Jön egy telefon nekem későnyáron, hogy: „Szervusz kérlek, Ráduly Mihály vagyok, tudod a Syriusból, és hallottam, hogy te értesz a bootlegekhez”. Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik. Mit lehet erre mondani? Hát nekem sem jutott eszembe semmi frappáns, de innentől kezdve ugrásra készen vigyázzba álltam, ha valamit segíteni kellett, és tudtam. Misi 1973-ban nyugatra távozott, és csak kb két éve tért haza, ennek megfelelően kicsit távol él ő gondolkodásban a mai Magyar Valóságtól. Üdítő személyiség, egészséges tiszta gondolatokkal. Például mikor felötlött a kiadás gondolata, nem rögtön a könnyebb végén fogta meg a dolgot (kiadok egy jobb koncertet, oszt szevasz), hanem éppen a rögösebb, a melósabb utat választotta. Azt szerette volna (és mint kiderült: sikerült is), ha olyan lemez jelenik meg, ami a zenekar szellemiségét, a közönség és a kor hangulatát teljes mértékben visszaadja.

Ehhez azt az eszközt választotta, ami egy anno hivatalosan nemigen elismert koncertzenekart a legjobban leír: egy koncertalbumot kell kiadni. Igen ám, de komoly technikával, profin felvett koncertfelvétel nemigen állt rendelkezésre. Akkor bizony azzal főzünk, amink van. És elindult a bootlegvadászat. Népfrontot hirdettek, mindenki dobja be a kalapba, amilye van, szedjük össze a lehetőségeket, és abból szűrjük ki azt, ami a legjobb minőségű, a legérdekesebb, és zeneileg a legjobb. Nehéz kritériumok, pláne ezeket egymáshoz hangolni, mert gyakran a legjobb pillanatok a legrosszabb minőséghez társulnak. (Talán páran emlékeznek még arra, mikor az LGT hirdetett meg a Herskovitsos rádióműsorban egy ilyen bootlegbegyűjtő programot, csak éppen ott volt egy ilyen fordulat is: „eltekintünk mindenfajta jogi felelősségtől, ha beküldöd…” És aztán aki beküldte a szalagjait, az nem kapta vissza. Erre mondják: Ég és föld. Vagy mondhatnánk: zongorázni(!) lehet a különbséget.)

A legfontosabb ebben a vállalkozásban – és ez adja igazán értékét az egésznek: a hippizmus. Az önzetlenség, a tenni akarás, hogy egy jobb, szebb világban éljünk. Nagy szavak. De igazak. Ismerem a szereplők, résztvevők jó részét, jó lenne, ha többen lennének. A kiadvány úgy működött, mint egy korabeli Syrius koncert. A Közönség és a zenekar érzékeny kommunikációja, oda-vissza interakciója, felelgetése, egymásra érzése, sorsközössége itt is működött. A Közönség hozta ajándékba, amilye volt, a Zenekar pedig letisztítva visszaadta azt a Közönségnek. Ez a Közönség és Zenekar Közösség. Ajándékot ad és kap. Ahogy egy nagyon fontos magyar bootlegger és syriusista (és egyébként is drága ember) Csupor István idézve van a booklet elején: „Mi annak idején nagyon sokat kaptunk a Syriustól (zenét, világképet, hitet, emberséget) és örülünk, hogy most az egykori koncertek felvételei révén valami keveset visszaadhatunk.” És visszafele pedig ez a kiadvány ajándék az egykori és újkori rajongóknak.

Olyan önzetlen és hatékony összefogást eredményezett Misi hite, energiája, eleganciája, kedvessége, barátságossága és munkabíró akarása, hogy rövid idő alatt lett pénz, paripa, s fegyver. Az eleddig kb másfél évtized alatt felgyűlt, egy szűk közönségnek már eddig is elérhető bootlegkör mellé még beesett egy pár újabb darab, és elkezdődhetett a válogatás.

Mikor Misi kérdezte a válogatás előtt, én mit javasolnék, én pár skicc mellett két dolgot erőltettem hangsúlyosan mindenképpen: Azt a Hey Joe-t, ami a rockmúzeumos honlap címezése szerint LIVE PERFORMANCES I. anyagon szerepel, továbbá – a kettő közül – a gyorsabbik Billes Everyday bluest. Ezek fel is kerültek a válogatásra, ezt személyes sikerként éltem meg. Ez a Hey Joe volt az, ami először rádöbbentett a Syrius és különösen Orszáczky Jackie zsenijére, elementaritására. Ahogy ezt a Hey Joe-t a track második és negyedik percében nyomja, az UTÁNOZHATATLAN. Ha valakinek két percben kellene bemutatni a zenekart, ezt vágnám be. Az egész zenekar egységes éket alkot, hatalmas érzelmi ellenpontozásokat mutat be.

Bill gyakorta vendégszerepelt a zenekarral. Általában egy bluesimprót adott elő, melynek kamuangoljában szerepel az everyday szó, innen a cím. És a legenda szerint volt, hogy a Hey Joe-t is nyomta (Hobó állítólag ekkor látta őt először egy Syrius hajón…) Egyszer egy beszélgetés alkalmával mesélte nekem Novák Emil, hogy Jackie szerette a kis hendikeppes, vagy kicsit zizis alakokat. Így léphetett fel verseivel néha Hobó és mások a koncertek szüneteiben, illetve Bill is így került a képbe. Na persze meg mert a legjobb magyar bluesénekes volt akkor is, és még nagyon nagyon sokáig.

Misi már a kezdetektől úgy gondolta, hogy egy – az én címadási rendszeremben – „Öregember bottal jár” szvítet, ezt a többször játszott dalfűzért mindenképp felteszi. Kézbe is vette a dolgot, sőt „rendes” címet is adott a jelenségnek, így ez eztán Children szvít néven kell fusson. Évekkel ezelőtt kérdeztem Jackie-t, hogy emlékszik-e erre a szvítre, de nem emlékezett ilyen címre, azt mondta: sokszor kamuból konferálgatott, ami épp eszébe jutott.

Az alapkoncepció induláskor az volt, hogy nem lesznek szabdalások, hamisítások, egyazegybe menjenek a számok. Én ezzel nem értettem egyet, győzködtem Misit, hogy ahol kell, ott bizony vágni, ollózni kell. Remélem nem adtam rossz tanácsot. Mindenesetre egy-két nagyobb darabban (Manic Depression, Children suite) vannak összevágások. Ám ezt is sikerült elegánsan, célratörően, és kiegyensúlyozottan megoldani. Minimális varia van az anyagban, ettől ez még az, ami ott és akkoriban ment, őszinte manifesztum, semmi mitologizáló kozmetika. A vágásokat leginkább a felvételek hiányosságainak kényszere szülte.

Az anyaggyűjtés kezdeti felhalmozása után konkrét bootleg és bootleggernyomozás kezdődött. Így beesett még pár újabb felvétel. Például én speciel 2002 óta (8 éve!!!) udvaroltam Márton Andrásnak, a Kft dobosának, hogy ugyan már, digizzük már fel azt a pár Syrius koncertet, amit állítólag felvett. Sikertelenül. Aztán most szerencsére képbe került Misi (ráuszítottam), és trójai falóként jutottunk be a kapukon. És láss csodát, a felvételekről volt használható darab, egy 1973 eleji Bem Rakpartos koncertről felkerült az Induló. Ez a cím is meghaladott, Misi a Zarándokok címmel látta el.

A válogatás nagyon mértéktartó – a mellett, hogy mértékadó. A két lemez nincs túltömve, de minden rajta van, ami kell. A feldolgozások olyanok, mintha sajátok lennének, az egész megfelelőképpen egyenletes, átfogó, és csak a Nagy Korszakra (1971-1973) koncentrál. Koncepciózus. A legkorábbi anyag a Nemes Nagy Péter (minden magyar bluesisták élő adatbázisa) felvétele, ez szól talán a leg rosszabbul, de történelmi. Ausztráliából hazaérve a Műszaki Egyetem E-épületében adták első koncertjüket. Ez a drága ember pedig volt szíves, és felvette. A Hey Joe mellé felkerült kapcsolódó darabja a Manic Depression, hatalmas Tátrai Jimizmussal. Itt említeném meg, hogy ez a korszak Tátrai életében mekkora korszak volt. A Nagy Zsenik (Jedik) ifjú „padavanjaként” pont annyit játszik, amennyit kell. Amikor nem kell, nem teker, amikor pedig eloldják láncairól, akkor megdördül az ég. Hatalmas.

Az első 200 vásárló olyan extra kiadványt kap, amin van egy bónuszCD, rajta a Széttört Álmok angol nyelvű anyagával 1972-ből. Pontosabban a borítóról idézve: „Original analog recording by László Pádár in the Winter of 1972 at Derkovits Club, Budapest”. Hát itt is látszik, mennyire nem magyaros ínségszagú ez a kiadvány, mennyire ismeretlenül kifinomult ez itthon. Ezt kérem, nyugaton így csinálják. És így csinálják jól! Azt remélem 5-10 év, és lesz ennek kultúrája idehaza, ez egy újabb fontos mérföldkő. Fantáziáltam is, hogy például a Beatrice 1978-1981-es korszaka mennyire megérdemelne egy ilyen áttekintő kiadványt, bookelttel, sok képpel, jó bootlegekkel, jó hangmérnökkel. A bónusznál fontos megjegyezni, hogy a Széttört álmok angol címe nem Broken Dreams, hanem Shattered Dreams! Így e kiadványon helyesen.

Mindenképp fel kellett kerülnie egy Feelin Goodnak. Én a Kaszai Imre bootlegger sztereo! anyagáról javasoltam a verziót, de végül egy olyan került fel, ami a „szokásosnál” gyorsabb, és még én se hallottam eleddig. Szóval minden tekintetben meglepetés. És óriási. Imre anyagáról másodsorban az In And Out c. Brian Auger dalt javasoltam volna, ehhez képest a Children suite-be került bele egy darab erről a bootlegről. (Az Imre is egy drága ember!)

Misi ragaszkodott hozzá, hogy dicsőségtáblás legyen, névvel szerepeljen az, aki volt olyan nagyszerű, hogy felvett valamit anno. DICSŐSÉG MINDEN BOOTLEGGERNEK, akik annak idején vették a fáradtságot, és megörökítették a megismételhetetlent. Szép elégtétel ez a kiadvány, ezért (is) érdemes csinálni felvételeket. Itt jegyezném meg, hogy ilyen, teljes egészében bootlegekből összeállított hivatalos kiadványa csak a Nyersnek jelent meg eleddig itthon. (a betelefonálókat megelőzve: A Solaris official bootlegjei igazából zenekari arhívumos anyagok, nem rajongói felvételek.)

Titkon reméltem, hogy az anyaggyűjtés alatt beesik majd olyan felvétel, ahol használható minőségben játszanak Led Zeppelint Syriusék, de sajnos megmaradt mutatóba az egyszem ausztráliai koncert, ahol halál kása hangminőségben nyomják húsz percben, de az így sajnos nem fért be ide.

A minőségről: Mint fent írtam, pontosan tudom, mi és hogyan ment az előkészületekkor, illetve, hogy milyen anyagok kerültek feldolgozásra. Ehhez képest, mikor először végighallgattam az első számokat a végleges anyagról, csak később ugrott be, hogy ez bootleg. Namost az egy dolog, hogy hozzá vagyok szokva a sok zörgős szarhoz, de ez a kiadvány úgy meg van masterelve, hogy szinte profi felvételeknek tűnnek az egyébként alapból tényleg ramaty anyagok. A stúdiómunkákra én Hermann Zsoltot ajánlottam Misinek, de Zsolt szerintem van olyan szerény (és egyéb munkával elhavazott), hogy továbbadta a feladatot egy bizonyos Balogh Károlynak, akihez tervezem beiratkozni magántanítványnak, hogy eltanuljam, mit művelt ezzel a három órányi cuccal.

Ezt a kvalitást eddig egyik ilyen jellegű kiadvány sem tudta hozni itthon. (lásd főleg a Radics cuccokat, de a Sárvári Vilis P. Mobil könyvmelléklet sem ér masteringben ennek a nyomába se.) Nem egyszerűen felnyomta a magasak, oszt jóccakát, hanem valami egészen hihetetlen boszorkánykonyhát mutatott be. Ezek az anyagok nyersen ledigizve negyed ilyen jól szólnak.

Ejtsünk szót még a bookletről, mely 100 oldalon kb. 140 – többségében eddig soha nem látott – fotót tartalmaz, pontos forrásmegjelölésekkel. Nagyon profi! Fájó, hogy Orszáczky Jackie, Baronits Zsolt és Veszelinov András már nem érhette meg ezt a napot! A műnek Karácsony előttre meg kellett volna jelennie. Ám Misi – karácsonyi piac és kereslet ide, vagy oda – annyira ragaszkodott a teljes körű minőséghez, hogy rajta kívül álló okokból januárra csúszott a premier. A kíméletlen maximalizmust én nagyon nagyra tartom, különösen azért, mert azt gondolom, ezt a dobást többet nem fogják megdobni, ez egyszeri mutatvány, ilyen kiadvány a Syriustól többet nem lesz. Jelenleg öt helyen lehet kapni Budapesten, a legfontosabb rockboltokban.

www.syriusegyuttes.hu

Bálint Csaba (2010.01.10.) www.rockmuzeum.ini.hu