A Syrius az ausztráliai turné után

Eredetileg megjelent: 1972, Film Színház Muzsika.
A dokumentumot Bálint Csaba közölte újra, valamint Nemes Nagy Péter is eljuttatta hozzánk. Köszönet érte.
Eredetileg újraközölve: 2009.12.20. – Passzio.hu

A Syrius az ausztráliai turné után

Ugyancsak meghökkentek azok, akik részt vettek a Syrius együttes koncertjén az Egyetemi Színpadon. Volt ugyanis egy intermezzo egy csinos táncosnő és egyik zenészünk felléptével. Ez utóbbi öltözetére nehezen illett a kifogástalan jelző. A rendezők teljességgel elérték céljukat, a közönséget felkészületlenül a sokk-hatás érte. Eltekintve e kis betéttől, önmagában a Syrius zenéje is bizonyára meglepte azokat, akik most hallották először az együttest ausztráliai útja óta. A beatrajongók feltétlenül csalódtak, annál nagyobb volt viszont azoknak az öröme, akik korszerű zenét vártak. Újszerű törekvési kísérletet élvezhettünk az Egyetemi Színpadon, sőt az összeszokott, letisztult és tudatos játék alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy már nem is kísérletről van szó.

A Syrius sikeresen ötvözött két irányzatot: eredetileg az együttes – Baronits (alt szaxofon), Pataki (orgona, zongora), Orszáczky (basszusgitár, ének), Veszelinov (dob) – beates, illetve rockos felkészültségű volt, s a hozzájuk csatlakozott Ráduly Mihály a magyar jazz élet egyik legtehetségesebb zenésze. Az eredmény rock alapra, kísérletre épülő virtuóz improvizatív szólisztikus zene. A nyugati pop-világban “heavy jazz-rock”-nak nevezik ezt az irányzatot. A Syriust meghallgatva nyugodtan állíthatjuk, hogy a most kialakuló új stílusnak a magyar együttes méltó képviselője, sőt talán még kevesebb engedményt tesz az olcsó siker érdekében, mint néhány külföldi zenekar.

– Az ausztráliai útnak fontos szerepe volt a stílusunk tökéletesítésében, bár a lényeget tekintve már az elutazást megelőzően határozott koncepciónk volt – mondja Orszáczky Miklós.

A hatások inkább a körülményekből, a pop-élet törvényeiből és nem a kint hallott zenekaroktól adódtak. Ausztráliában elsősorban a beat-együttesek a népszerűek, így kezdetben fenntartásokkal fogadták zenénket. A tíz és fél hónapos úton nyilvános koncerteken vettünk részt, játszottunk egyetemeken, ahol hamar megszerették a jazz-rockos felfogásunkat. Sikerünk talán éppen abból adódott, hogy az igényesebb, s nem táncolni vágyó hallgatóközönség befogadta a zenénket, mégha az nehezebb is, mint a beat.

Az ausztráliai pop-lapok feltűnően sokat foglalkoztak a Syrius-szal, ami önmagában is bizonyítja népszerűségüket. A cikkek közül idézzük a Music Macer (sic!) egyik kommentárját: “Amit ezek az érett magyar muzsikusok játszottak, az amiért én is lelkesedtem, amikor Angliából hazatértem: rock és a közelmúlt jazz-e”.

Raduly Mihály is a körülményekből adódó impulzusokra utal. A Syriusnak ugyanis voltak kellemetlen percei is: egyszer az impresszárió távozott a pénzzel, majd az együttes felszerelését vitte el valaki a mikrobusszal együtt. Sokáig húzódott a lemezfelvétel is.

– Ez az ötödik lemez, amelyben közreműködtem – mondja az ausztrál lapokban is csak Misinek nevezett népszerű jazz-zenészünk. – De ez volt a legizgalmasabb, mert valami újat csináltunk, s majdnem mindent meg is tudtunk valósítani az elképzeléseinkből. Úgy érezzük, ez a lemez Ausztrália nélkül nem lett volna ilyen jó, hiszen ott lettünk keményebbek, célratörőbbek a zenében.

Hamarosan a Qualiton is kiadja a lemezt, ugyancsak megjelenik Ausztrálián kívül Angliában és az Egyesült Államokban is.

És az itthoni tervek? Abban a felfogásban kívánja folytatni az utat a Syrius, ahogy Ausztráliában elkezdte. Amint az együttes tagjai egybehangzóan vállalják, továbbra sem akarnak engedményt tenni az úgynevezett “vendéglátóipari zenének”. Nyilvánvaló, hogy ez a rögösebb út, hiszen nem számíthatnak, legalábbis kezdetben olyan széles hallgatóközönségre, mint a népszerű beat együttesek. Ezekben a napokban indult be rendszeres fellépésük két klubban, a Bem rakparton és a Fehérvári úton. Mint mondják, csak a “hallgatóközönségnek” játszanak, s remélik, hogy sikerül felújítani még az út előtt elkezdett jam sessionokat (sic!), hátha így közelebb lehet hozni egymáshoz a zenészeket.. Az ausztráliai turné idején szinte “hiányérzetük” volt amiatt, hogy kizökkentek az itthoni egymással vetélkedő zenekarok, sajnos nem ritka torzsalkodásaiból.

– Reméljük, hogy hamarosan nálunk sem lenne meglepő eset – mondja Orszáczky -, ami velünk történt: mikor ellopták szerelésünket az egyik nyilvános koncerten, 12 zenekar ajánlotta fel, hogy ingyen játszik nekünk, pontosabban értünk!

Lovas Gyula